Különleges régészeti eredmények a Zsámbéki-medencében

• Jelenleg Pátyon található a legjobban feltárt és az egyetlen teljes genomi szintű vizsgálattal rendelkező 10-11. századi Kárpát-medencei temető.
• Megállapították azt is, hogy a temetők többségében európai és sztyeppei, de szibériai és kelet-eurázsiai egyének csontmaradványait is tartalmazzák.
• Nem voltak rokonok közötti házasságok, ami azt jelenti, hogy igen nagy lélekszámú település volt a területen.
• Többek között olyan összefüggéseket is feltártak, hogy a sírokban talált leleteknél honnan származhat a selyem a női ruházaton, milyen betegségeket hordoztak magukban honfoglaló elődeink, milyen volt az étrendjük, milyen harci sebeket és lovas sérüléseket szereztek?

Árpád népe címmel került megrendezésre az a történelmi és régészeti konferencia, amelyen a közelmúltban feltárt pátyi hun, avar és honfoglalás kori temetőkben talált maradványok tudományos vizsgálatának első eredményeit mutatták be a Szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum és a Magyar Nemzeti Múzeum szervezésében.

A megnyitó beszéd után dr Révész László a Magyar Nemzeti Múzeum régésze előadásából megtudhattuk, hogy egy temető 140 feletti sírszáma hosszabb idejű, nagyobb település létét jelzi. Pátyon már az 1997-98-as régészeti ásatások során is 560 sírt tártak fel, többségében avarkorit, és két 10-11. századi sírcsoportot. 2022-23-ban pedig a már ismert temetők újabb részleteit és több más, eddig ismeretlen honfoglaláskori temetőt, sírcsoportot nyitottak ki, összesen 340-et. Révész László kitért arra, hogy az avarok 4,5 millió solidust kaptak Bizánctól évről évre 58 esztendőn át (173 templom építésének költsége), hogy ne háborgassák a birodalmukat. A magyaroknak ugyancsak - 56 évig - fizettek a bizánciak. Ez az úgynevezett “aranyfolyam” a korabeli temetkezési szokásoknak megfelelően a használati tárgyakkal, ékszerekkel eltemetett halottaknál is megjelenik.

Major Péter régész mutatta be részletesen a pátyi Malomi-dűlőben lévő és feltárt 5 db temetőt, amelyek közül 3 db 10-11. századi, azaz honfoglalás kori és egy avar kori (311 db sír). A kora avar kori temetőrész érdekessége a sírok négy sarkán álló cölöp nyomok. Jellemző a kevés fegyver és használati tárgy, gyakori azonban a vasgyöngy, haj- vagy fátyoltű, kőbetétes boglárpár.

A 10 -11. századi honfoglaláskori, C temetőnek elnevezett területen 77 darab ún. aknasírt találtak, amelyeknél alig van nyoma koporsómaradványnak. A többségükben nyugat-keleti tájolású sírokban az elhunytak karjait általában a test előtt összefonták. A temető teljesen feltárt; 11 db 0-6 éves gyermek, 8 db 7-14 éves gyermek, 22 felnőtt férfi, 30 nő, maradványait találták meg jellemző viseleti elemekkel, ékszerekkel, (füles gomb, karikaékszerek, bronz-, ezüst és aranyozott veretek, 44 db bronz- és ezüstveretes őv, egy ritka ezüstlemezből hajlított hólyagos gyűrű, gyöngy, pápaszemes nyakláncok, tengeri csiga, bronzkarika, pödört karperecek, pántok, vas- és ezüstlemezek, vas tegezmerevítések, kengyel, kés, heveder és szablya, illetve textilmaradványok.)

Giedl Dániel régész beszámolójában beszélt a fellelt, I. András király kori (1046 – 1060) érmékről. Itt két sírban találtak lószerszámokat, zablát, hevedereket és kengyeleket, és a részleges lovas temetkezésre utaló, orrával a halott koponyája felé fordított 4,5 éves mén csontjait. A temetőre jellemző már a koporsós temetés. Itt találtak kéttagú, csüngős ruhanyak vereteket, 2 db az alkar közepén viselt karláncot, egy nyakláncot, hajkarikát, szemfödelet, bőrt, selymet, vászon- és famaradványt, selyemkaftánt, selyemlábbeliket, fülesgombot a vállcsúcson, pödrött végű karkötőt, rombusz alakú vereteket, szemfödeleket és selyemfejfedőket.

A szerves ruhaanyagok tekintetében ritka alkalom, hogy színt is tudtak rekontsruálni (lila), például az egyik fejfedőn, amihez tartozott még egy fonallal felvarrott levél alakú veretekkel díszített lánc is. Nincs viszont edény, érme vagy fegyver a temetőrészen.

A 10-11. századi sírok egyik legértékesebb darabja (C temető 170. sír), ahol feltehetően a közösség vezetőjének maradványait találták meg, az egyedi, bogárszárny-berakásos (aranyos rózsabogár) veretes tarsollyal, íjmaradványokkal, ezüstveretekkel díszített ővvel, és egy 80 cm-es szablyával az elhunyton keresztben elhelyezve.

A másik, ugyancsak egyedi sír az ezüst tarsolylemezes, vas nyílhegyekkel, veretekkel, ezüst szíjvéggel, kengyelpárral és egy ezüstdénárral eltemetett férfi sírja.

A csontok antropológiai vizsgálata alapján Szeniczey Tamás, Marcsik Antónia és Hajdú Tamás szerint a felnőttek nemi aránya kiegyenlített, az újszülöttek aránya alacsony, 1,4 %, a 12 éven aluliak aránya 22,5 % az idősebb serdülő korosztály hiányzik és a fiatal felnőttek körében több a férfi halott, mint a női. A felnőttek maradványai nagy arányú traumatikus elváltozást mutatnak; a férfiak jellemző csonttörései lovaglás okozta sérülésekre utalnak, sink- és szárkapocscsonttörés, kulcscsonttörés, lapocka-, borda- és csigolyatörés.

A C temetőben 3 egyénnél találtak leprára utaló nyomot a felső álkapocsban, 5 egyénnél figyelhető meg trepanáció (koponyalékelés), háromnál többszöri is. A koponyák morfológiai jellegeik alapján az europid formakörbe tartoznak, de kelet-eurázsiai jellegek is előfordulnak. Jellegzetes anyagcsere betegségre utaló nyomok figyelhetők meg; magas vérnyomás, elhízás, elcsontosodó ínszalag. A fogak eszközként való használatára utal a kivájt fogak alja, illetve több csigolyán találtak porckorongsérvre utaló nyomot is.

A csontokban megőrződött stroncium és oxigén izotóparányok összehasonlító vizsgálatát a helyi kőzetekkel, növényekkel és csigákkal Horváth Anikó végezte el, aki arra a következtetésre jutott, hogy a 40 pátyi mintából 7 nem helyben született egyén volt. (a 170. sír veretes tarsoly tulajdonosa sem)

Szeifert Bea archeogenomikai elemzésében jegyezte meg, hogy jelenleg Pátyon található a legjobban feltárt és az egyetlen teljes genomi szintű vizsgálattal rendelkező 10-11. századi Kárpát-medencei temető. Az itt talált és vizsgált 77 egyén 44 legjobb minőségű DNS-éből az első alkalommal fordult elő, hogy rokonsági fokozatot is ki tudtak mutatni. Megállapították továbbá azt is, hogy a C temető többségében európai és sztyeppei, a D temető szibériai és kelet-eurázsiai egyének csontmaradványait tartalmazza. A C temetőben 4 különböző családot tudtak rekonstruálni, 3 generációt. A keleti szignál - vizsgálataik szerint - a gyermekek DNS-ében jelenik meg, amely keveredésre és nem népességcserére utal. Nem voltak rokonok közötti házasságok, ami azt jelenti, hogy igen nagy lélekszámú település volt a területen. A 2 temető között egyelőre nem találtak kapcsolatot.

Végül a táplálkozási szokásokkal kapcsolatban Major István stabilizotópos vizsgálatainak, - a különböző tömegszámú szén és a nitrogén gyakoriságának helyi megjelenése - eredményeként azt a megállapítást tette, hogy a táplálkozást itt vegyes hús- és növényfogyasztás jellemezte, gyakori köles fogyasztással. Hozzátette, hogy a vizsgált korban ezen a területen a férfiak több húst ettek, mint a nők, a gyermekeket pedig 2 éves korig csaknem kizárólag anyatejjel táplálták.

A konferencia minden előadója hangsúlyozta, hogy a kutatások még csak most kezdődtek.....

(Forrás: Árpád népe konferencia előadói, 2023.04.13. Szentendre; Tarsolylemezek, Magyar Nemzetei Múzeum, Budapest, 2022.)