Kárpátaljáról Perbálra

- A magyar határtól légvonalban úgy 3-4 kilométerre Beregdédán, Kárpátalján születtem, vallásos családban második gyermekként. Édesapám szakmája esztergályos, de egy igazi ezermester, édesanyám pedig varrónő. Szülőfalumban végeztem el az általános iskolát, majd a sikeres felvételi vizsgát követően a Munkácsi Szent István Római Katolikus Líceumba jártam.

- Miért és mikor fogalmazódott meg a gondolat, hogy a tanári pályát választod?

- Nagy hatással volt rám akkori matematika tanárom kiemelkedő szakmai tudása, szigora és következetessége. Már a gimnáziumban érdekelt a matematika és a líceumos éveim utolsó szakaszában határoztam el, hogy ezzel a tudománnyal szeretnék foglalkozni. Aztán az Ungvári Nemzeti Egyetem Matematika szakára sikeresen felvételt nyertem, ahol ukrán nyelven folyt az oktatás.

- Ez nehézséget jelentett?

- A kezdetekben igen, tanultam ugyan ukrán nyelvet általános és középiskolában is, de nagyon keveset tudtam ukránul, mert a családban, a baráti körben és a szülőfalumban is mindenki magyarul beszélt. Így az egyetem kezdetben nagyon nehéz volt. Az idő haladtával folyékonyan megtanultam ukránul és értem az orosz nyelvet is.

- Ha jól tudom már az egyetem alatt gimnáziumban kezdtél tanítani. Mesélnél erről bővebben?

- Az egyetemi szakmai gyakorlatomat egy ungvári magyar tannyelvű gimnáziumban teljesítettem, ahol felkérést kaptam a gimnázium vezetőjétől, hogy helyettesítsem a betegsége miatt hosszabb ideig otthon maradó matematika tanárt, aminek szívesen tettem eleget és egy hónapig matematikát oktattam az iskolában. 2011-ben diplomáztam le, matematikus, matematika-tanári és informatika-tanári képesítést szereztem.

- Friss diplomával a kezedben el is kezdtél tanítani?

- Igen, a képesítés megszerzése után szülőfalumban, a Dédai Általános Iskolában kezdtem el tanítani matematikát, informatikát és napközis foglalkozást tartottam. Itt nagyon nagy szeretettel fogadtak a korábbi tanáraim, már kollégaként. A tanulólétszámból adódóan a perbáli iskolához hasonlóan nagyon családias és baráti légkör jellemezte a tantestületet.

- Néhány év után azonban közbeszólt a történelem és az életetek jelentős fordulatot vett. Hogyan kerültetek Magyarországra?

- A nehéz körülmények és a politikai helyzet kényszerített minket egy olyan döntésre, amely nekem és a családom számára is nagyon nagy lelki megpróbáltatást jelentett. Nehéz döntés volt számunkra, hogy elhagyjuk addigi otthonunk, és egy egészen új környezetben folytassuk az életünket. Nővérem akkor már több éve Magyarországon, itt Perbálon élt, az Ő segítségével 2015-ben kerültünk a községbe feleségemmel és kislányommal Szófiával. Azóta született még két gyermekünk, Dávid és Anna. Szófia ősztől 3. osztályos, Dávid 1. osztályos, Anna pedig óvodás lesz.

- Az akkoriban Perbálon meghirdetett matematika tanári állás így utólag már mintha sorsszerűen jelentkezett volna az életedben. Honnan szereztél róla tudomást?

- A testvérem szólt, hogy matematika tanárt keresnek a helyi iskolában és próbáljam meg, így jelentkeztem. Nagyon pozitív élmény volt számomra, hogy az interjú után Bors Andrea igazgatónő rögtön szólt, hogy felvettek. Így kaptam meg a Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola matematika tanári állását, amelynek egyik feltétele volt, hogy a diplomámat honosítsam. Varga László polgármester úr, az önkormányzat, valamint az iskola vezetősége is teljes mértékben a segítségünkre volt és a segítségünkre van a mai napig. Mindig fordulhatok hozzájuk kérdéseimmel, kéréseimmel, meghallgatnak és segítenek, ha tudnak. Ugyanez mondható el a tantestületről is. Szeretettel fogadtak a kollegák is, számíthatok rájuk és ők is számíthatnak rám. Családommal szeretünk Perbálon élni, sok barátunk van, akikre mindig számíthatunk.

- Mesélj egy kicsit a tanítással kapcsolatos teendőidről…

- Matematika tantárgy mellett néhány éve már informatikát is tanítok és osztályfőnök is vagyok. A szeptemberben 7. évfolyamot kezdő osztály már a második osztályom. Pedagógiai munkám elismeréseként néhány évvel ezelőtt tankerületi elismerő oklevelet kaptam, ami nagy megtiszteltetés volt számomra.

Mint osztályfőnök, elsődleges célom a helyes értékrend kialakítása a gyermekeknél, és elérni azt, hogy az osztályból még egységesebb csapat kovácsolódjon, akik segítenek másokon és számíthatnak egymásra. Gyakran beszélgetünk arról, mi a helyes viselkedés, milyen fontos az őszinteség és a becsületesség.

Sokan gondolhatják, hogy a tanári állás csak a napi 8 óráról szól, amit az iskolában töltünk, pedig nagyon sok időt igényel az otthoni felkészülés is. A dolgozatok megszerkesztése, javítása is gyakran estékbe nyúlik. Az iskolai programokon való részvétel és a szervezési, adminisztrációs feladatok is időt igényelnek, amely a család mellett kitölti a napjaimat. Emellett tagja vagyok a Budavidéki Zöld Út szövetségnek és minden évben biciklitúrákat szervezünk.

- A tavasszal átadott új iskolai szárnyban természettudományi és új informatikai terem is van, mindez mekkora előrelépést jelent?

- Az iskola új épülete rendkívül modern és jól felszerelt. Az informatika szaktanteremben minden gyermeknek van saját számítógépe, amiért felel, ez nagyon nagy dolog, amit meg kell becsülni. Ezen felül minden tanteremben vannak projektorok, tanári számítógépek, így a pedagógusok már a digitális eszközök gyakoribb használatával tudják tartani az óráikat.

- Látszik fontosnak tartod a folyamatos tanári odafigyelést.

- Igen, lényegesnek tartom, hogy a gyerekek szólnak, ha nem értenek valamit, ami jó érzés és segíti a közös munkát. A tehetséggondozásra is nagy hangsúlyt fektetek. Tanórákon és szakkörökön készülünk fel a matematika versenyekre, ahol az évek során a különböző korcsoportokban szép eredményeket értünk el kistérségi és megyei szinten is.

Úgy érzem állandó és jó kapcsolatban vagyok a szülőkkel. Nagyon jól esik, hogy a szülői értekezleteken szinte minden szülő megtisztel a jelenlétével, támogatnak engem. Szabadidőmben szoktam plusz foglalkozásokat tartani, legyen az korrepetálás, vagy tehetséggondozás, vagy felvételire való felkészítés.

- Kicsit térjünk vissza a családra, szüleidet milyen gyakran látod?

- Édesanyám otthon maradt Kárpátalján, édesapám eljött Magyarországra dolgozni és sokat van itt velünk. Haza szokott menni és édesanyám is gyakran meglátogat bennünket. Mióta kitört a háború, nagyon sokan elhagyták Kárpátalját, szinte elnéptelenedtek a falvak és elég kilátástalan ott a helyzet. Már régóta nem voltam otthon.

- A most átadott szolgálati lakás kapcsán találkoztunk, de hol laktatok idáig?

- Egy jó ismerősnél élünk jelenleg egy kétszobás lakásban. Az egyik szobában lakik édesapám, a másikban pedig mi öten a feleségemmel és a gyerekekkel. Elég szűkös volt már az utóbbi időben, így most, hogy megépült a szolgálati lakás, nagyon boldogok vagyunk és nagyon köszönjük a Polgármester úrnak, illetve a Képviselő-testületnek, hogy a tanári szolgálati lakásnál ránk gondoltak.

Köszönjük mindenkinek, aki részt vett ennek a tágas, modern, szép lakásnak a megvalósításában. Köszönöm az iskola vezetőségének és a kollégáknak, hogy támogatnak munkámban. Köszönöm a Jó Istennek, hogy egyengeti életünket, mindig mellettünk áll és érezzük a jelenlétét. És persze hálás vagyok a szerető családomnak, testvéremnek és a szüleimnek, hogy támogatnak engem, mindig számíthatok rájuk.

(A cikk megjelent a Perbáli Hírmondó szeptemberi számában)