A megoldások érdekelnek, nem a kérdések

- Szegeden jártam középiskolába amikor úgy döntöttem, hogy jelentkezem a képzőművészeti főiskola restaurátor szakára, de elsőre nem vettek fel így elkezdtem dolgozni kőszobrászként a kőfaragó vállalatnál – kezdi kérésemre a visszaemlékezést pályája kezdetére Csák Attila.

A múltidézésből kiderült: Attila feleségének Móninkának -akivel már akkoriban is párt alkottak - egy rokona révén ismerték Pátyot, tetszett nekik a környék és a főváros közelsége is kapóra jött a főiskola miatt, ezért vettek egy parasztházat 1987-ben a Burgondia utcában, amit felújítottak. A gyerekek már ide születtek, és Móni is Pátyon kezdett dolgozni tanárként. Aztán a 2000-es évek elején költöztek a jelenlegi házukba a Mélyárok utcába.

A rendszerváltás időszakában a Múzeumi állások is megfogyatkoztak, a Képző és Kivitelező Vállalat pedig megszűnt. Így az a fajta biztonság, amire számítottak a főiskola elvégzése után szertefoszlott. Nem volt mit tenni Attila kényszervállalkozóként vetette bele magát az életbe és farestaurátorként kezdett dolgozni, ami több mint tíz évig tartott. „Zircen, Bakonybélben, Tihanyban, Veszprémben különböző egyházi épületeken oltárokat és fa berendezési tárgyakat javítottunk” – emlékszik vissza.

- Már a középiskolában is szobrász szakon végeztem és megmaradt az erős ambíció a szobrászat iránt, az élet pedig nagy nehezen, de szobrászt csinált belőlem. Egyre inkább ilyen jellegű feladatok találtak meg – idézi fel Attila, majd hozzáteszi: a restaurálás, kőfaragás is hangsúlyos volt, több szobrásznak dolgoztam mindenféle alkalmazott szobrászi munkákat vállalva.

"Közben itt a faluban is találtam olyan számomra szimpatikus közösségeket melyekben jól éreztem magam. A konzervatív, hagyománytisztelő, patrióta gondolkodás egyre inkább befészkelte magát a lelkembe mind országos, mind helyi szinten és ennek megfelelően kerestem a társaságot, ezek a közösségek pedig időről időre megtaláltak lehetőségekkel, hoztak feladatokat. Így készülhetett el a CBA-val szemben felállított Árpád oszlop, aztán később a Közösségi Ház oldalán megtalálható 56-os emléktábla, de a Katolikus kápolna kapuját és a Mária domborművet is én csináltam Pátyon. Aztán önkormányzati megrendelésre a terveim alapján a faluba bejövő utak mentén üdvözlőkapukat emeltünk, illetve Bognár András javaslátára felállított út menti keresztek is az én munkáim voltak. Az egyiket Spányi Antal megyéspüspök szentelt fel."

- A Református Parókiára címert, illetve a reformáció 500. évfordulójára emlékövet készítettem a templomkertbe, de évről évre én tervezem és készítem el az önkormányzat felkérésére a mindig egyedi Páty Pedagógusa okleveleket is – sorolja Attila.

A pátyi jellegzetes kapubálványokat felmérve Csák Attila készített egy, a község építészetére jellemző kapubejáratot, ebből lett a település határában minden irányban felállított sajátos üdvözlőkapu, de dolgozott Nagykovácsiban szintén hasonló felkérés kapcsán és más települések is megkeresték a környékről időről-időre. Például Mányon 48-as és 56-os emlékművet, illetve Kodályról egy emléktáblát készített, Perbálon műemléki sírokat újított fel a temetőben.

Törökbálinton is rendszeresen vannak munkái a Városszépítő Egyesület felkérésére. - Most is egy 200 éves, jelenleg is működő szatócsbolt mellé készítek egy zsánerszobrot, ami egy kislányt ábrázol kiflivel a kezében, emlékeztetve a törökbálintiakat hely történelmére, jelenleg is ennek az előkészületein dolgozom – meséli Attila.

- 2006-ban beléptem a Vitézi Rendbe a nagyapám révén, ami egy nagyjából együtt gondolkodó közeg és azóta is megmaradt az életem egyik szilárd közösségének, eszmei családjának. (Ma már Attila a Vitézi Rend Törzskapitánya, Nyugat-Pest vármegye egyik elöljárója.)

„Ez a közösség is generált különböző feladatokat, kialakult egy ilyen típusú kapcsolatrendszerem országos szinten. Az első lehetőségem Tiszakürtön a Patróna Hungária szobor megmintázása volt, ami eltűnt mert a kommunisták bevontatták bivallyal a Tiszába. Ezt a két tonnás Kallós Ede által készített szobrot kellett rekonstruálni az eredeti talapzatra.”

Attila az elmúlt években Komárom Városának felkérésére megalkotta Czibor Zoltán teljesalakos bronz szobrát, de Mátrai Sándor válogatott focista portréjának elkészítésére is lehetőséget kapott Orosházán. A Nemzeti Színház építésénél Párkányi Raab Péter Kossuth-díjas szobrászművész felkérésére vett részt, ahol Lukács Margit figuráját és három múzsát faragott meg cararrai márványból, de Csepelre már kértek tőle Teller Ede szobrot is Pálfi Katalin szobrász tervei alapján.

A Várkert Bazár épülésekor 2013-ban a kert szökőkútjára nyert el megbízást, ami két régi fotó alapján kellett megformázni. Ezzel a munkával a zsúri szerint a századfordulós köztéri szobrászat színvonalát érte el, ami komoly elismerés és egyben jó névjegy is volt a hasonló feladatok irányába. - Ez a fajta feladat mondhatni egy piaci rés volt, hiszen a restaurátorok nem nagyon érnek rá mintázni és rajzolni, a szobrászok viszont kevésbé tudnak a művészettörténeti korszakok formanyelvein beszélni, én viszont ez sokat gyakoroltam mind a kettőben otthon érzem magam és kedvemre való.

A nagy szakmai sikert aratott Triton-kút elkészültét követően egyre többször keresték meg hasonló munkával, és azóta a köztéri szobrok tekintetében is egyre inkább hasonló felkéréseket kap. „Mondhatjuk, hogy alkalmazott műemléki szobrász lett belőlem. Marosvécsen a Kemény-kastély kapujánál álló két oroszlán elkészítésére is felkérést kaptam néhány éve, Tiszadobon az Andrássy-kastély bejáratánál álló sasok is az én munkáim és Tatán a Galántai gróf Esterházy-címer megalkotására szintén büszke vagyok.”

- Melocco Miklós (Kossuth-díjas szobrászművész) kollégám felhívott, hogy szeretne valakinek bemutatni. Ellátogatott a műtermembe Pátyra, akit pedig megismertem általa, az Kányádi Sándor volt. Sándor bácsival az utolsó 10 évében nagyon szoros, jó baráti kapcsolatot ápoltam.

Megálmodta, hogy Benedek Eleknek szeretne kutakat állítani, erről van is egy verse, az “Elek apó nyolc kútja”. Az első két kutat el is készítettem: az egyiket Budán, nem messze attól a lakástól, ahol Sándor bácsi élt, így pont rálátott, a másikat pedig Sopronban.

- De nem sokkal a halála előtt ebben a sorozatban Érden a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola udvarára faragtam egy 100 éves perbáli kapubálványból készült Elek apó meseoszlopot, amit Sándor bácsi már csak a beteg ágyáról köszönhetett meg.

„Aztán Sándor bácsi halála után egy emlékkövet terveztek felállítani a Tabán mellett, nem messze a lakásától, ehhez a munkához készítettem egy rajzot, ami még az özvegy szerint is messze a legszemélyesebbre sikerült, amit látott. Számomra ez egy nagyon fontos pillanat, egyfajta búcsú volt Sándor bácsitól. Életem egyik legszebb lehetősége volt, hogy ismerhettem.”

Attila úgy érzi, hogy minden munkája egy kaland, amiben van valami érdekes történés, felismerés és többnyire hoz valamilyen új értékes kapcsolatot. Elárulta a megkeresések során sok embert volt lehetősége megismerni, és ezáltal sok személyes történet is fűződik egy-egy munkájához. Például Kiss Péter és Erős Zsolt hegymászók emlékére készített egy emléktáblát, amit ki is vittek 6000 méter magasra a Himalájába, ennek kapcsán találkozott Suhajda Szilárddal is, aki most szinte napra pontosan 10 évvel később tűnt el sajnálatosan szintén egy hasonló magashegyi expedíció során.

A számtalan szobor és emlékmű mellett saját bevallása szerint is élete két „legzajosabb” munkája, két grafika a Nagy-Magyarországot ábrázoló sólyom és a trianoni békediktátum 100 évfordulójára készített sarjadó Trianon-fa, amelyből már emlékmű, valamint könyv is készült és azóta számtalan formában használták fel a legkülönbözőbb programokhoz.

A rajz születése kapcsán Attilától megtudjuk, hogy egy barátja kérésére gondolkodott el azon: milyen grafikus formában lehetne Trianonról méltó módon megemlékezni. Többször tervezett már Trianonnal kapcsolatos emlékműveket, ebben az esetben viszont mikor leült rajzolni a 100. évforduló alkalmából a Várpalotai Trianon múzeum igazgatójának egyik nagyon találó mondata jutott az eszébe.

- A „szeressük vissza Nagy-Magyarországot” megfogalmazás nagyon megtetszett. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy egyszerre létezik a hardver és a szoftver, ha a hardveren nagyon változtatni már nem tudunk, mert nincs realitása, akkor a megoldás a szoftver felerősítése. Vagyis tényleg szeressük vissza újra az elcsatolt területeket – vallja Attila.

„Gondolkodjunk nemzethatárban, nem országhatárban. Menjünk oda, minél gyakrabban és támogassuk az ottani közösségeket, ültessük őket az asztalhoz, szeressük őket testvérünkként. Úgy gondolom ez egyfajta mai modern megoldása lehet a Trianonnak (amit ügyesen képvisel a Magyar Kormány is az elmúlt években).”

Amikor Csák Attila megrajzolta ezt a fát az optimista alapgondolat arról szólt, hogy éppen sarjad. Egy szombat délután feltette a közösségi oldalára a grafika képét azzal a szöveggel, hogy „gondolkoztam Trianonról”. Másnapra már 1500 megosztásnál járt. És számtalan határon túli honlap kitette a képet a főoldalára.

Neves politikusok, tanárok, egyházi személyiségek, történészek jelentkeztek és gratuláltak. Megemlékezésekre kérték el sorban a grafikát, sőt Surján László több társával könyvet is írt róla.

- Úgy vélem ezt a rajzot az angyalok hordták össze, hiszen őszintén, mindenféle megfelelni vágyás nélkül készítettem és nem számítottam ekkora sikerre – jegyezte meg Attila.

„A fa és a Trianon gondolatkörében már több alkotás született, de ez a fajta pozitív végkicsengés nagyon egyedi és véleményem szerint ez fogta meg az embereket. Egyszerű szimbólumrendszer segítségével egy tűpontos pozitív üzenet született. Pont olyan idős vagyok már, hogy a megoldások érdekelnek és nem a kérdések.”

A nemzetben gondolkodó, konzervatív emberek körében futótűzként terjedt el rövid idő alatt a rajz. És ennek hatására is számos értékes emberrel ismerkedett meg és maradt kapcsolatban. Már több esetben hamisították is, ami a bosszúság melltett valahol a háttérben, mint fogalmaz: „dicséret számomra”.

Csák Attila másik országosan elterjedt szimbólumszerű grafikája a pátyi Árpád oszlop avatásának meghívójára készített sólymot formázó Nagy-Magymagyarország, amiből Keresztes László kezdeményezésére matricát is készítettek. Az embléma rövid idő alatt komoly népszerűségre tett szert és azóta számtalan helyen találkozhatunk vele az országban, vagy éppen a határon túl az autókon felragasztva.

(Fotók: Hírkapszula,  Csák Attila közösségi oldala)