A természet ereje: Patikakert Budajenőn

A Budai Tájvédelmi körzet tövében húzódó öthektáros birtokon megbújik a hagyományokra épülő ultramodern szögletesség és a bájosan kusza bujaság éppúgy, mint az értő figyelemmel nyesegetett tervezés – írta nemrégiben a magyarkonyhaonline.hu.

A tulajdonos dr. Tkacsik Márta "budajenői mikrokozmoszának", a Patikakertnek a lényege egy életfilozófia, annak a határozott véleménynek a megtestesülése, hogy a modern ember is a természet szerves része.

A kertben található többek között fekete berkenye, fekete málna, fekete ribizli, fanyarka, húsos som, piros ribizli, kék mézbogyó és ékszermeggy is. A fekete málnáról például nehezen állíthatnánk, hogy szép növény, ellenben nagyon szúrós és ritka fajta a termése pedig egy kisebb csoda: finom, sűrű, fitonutriensekben gazdag gyümölcs, amelyben bő tízszer annyi antioxidáns van, mint az áfonyában.

Alaposan bevizsgáltatta a bogyókat a Szent István Egyetem kutatóival a főkertész, azaz a kertet megálmodó-létrehozó tulajdonos. Tkacsik Márta egykori stratégiai guru, üzletasszony, cégtulajdonos ­stílusosan elegáns, mentazöld szettben érkezik, magáról pedig azt állítja: ő a kertész. Ez első blikkre pontos definíció, mégis ellentmondásos, mert Márta itt, a nemzetközi irodákat felváltó öt hektáron is jóval több ennél. Fáradhatatlanul kutat, olvas, blogot ír, ismeretet terjeszt, terméket fejleszt, gyárt, süt-főz-­tartósít, vendégeket fogad. Teszi mindezt a józan ész és a hagyomány nevében.

Utóbbi nála nem üres archaizálás és nem is szolgai másolás, hanem újraértelmezés. Mártának meggyőződése például, hogy ami a nagyipari mezőgazdaságban zajlik, az évtizedek óta elhibázott tendencia. A Balatonnál kisebb területű óceáni szigeten volt idén feltöltődni és tanulni. Az ott lakók tudják, hogy a világuk véges, hiszen naponta ezt tapasztalják. Minden zöld körülöttük, és kétszer annyi szarvasmarha él ridegtartásban, mint ember. Az állatokat nem karámokba zsúfolják, hanem a gazdák mennek utánuk a kicsi traktorjaikkal és a mezőn fejnek. Vissza kellene nekünk is menni az időben és megnézni, mit rontottunk el, mert az állatoknak a regeneratív mezőgazdaságban pótolhatatlan szerepük van.

Márta bárányai azt a füvet és gyomnövényeket eszik, amikkel az ember nem tud mit kezdeni. Sem felhasználni, sem megemészteni nem lehet, a birkák viszont boldogok tőle, a trágyájukat a növényekhez forgatják vissza. Nincs olyan a természetben, hogy hasznos és haszontalan, mert ez nem így működik.

A Magyar Konyhában olvasható riportból kiderül: Márta a Felvidéken, Királyhelmecen nőtt fel, kertes házban. Matematikusként már húszévesen hálózatokkal foglalkozott. Diploma után ezért a kassai egyetemen operátorként kezdte, mert a teljességet érintő problémák érdekelték. Így csöppent az internetet megelőző számítógépes hálózatok világába. Akkoriban nem volt másuk pár korai IBM gépen kívül, de Kassát azért összekötötte számítógépen keresztül Prágával, és személyesen találkozott a TCP-IP hálózatok programjának amerikai írójával. Hétvégén pedig jó családanyaként megfőzte az ebédet, majd bement az egyetemre és addig forgatta a protokollokat, amíg hálózatba nem kötött 28, akkori akadémiai kutatóintézetet és mindegyiknek lett egy-egy e-mail-címe is. Azaz megcsinálta a csehszlovák internet egyik nagy gócpontját.

A céges világ elhagyása után teljes figyelmével a természettel szimbiózist kereső irányba fordult. Egy újabb – és akkor sajnálatos – lökést jelentett ezen az úton, amikor inzulinrezisztenciát diagnosztizáltak nála. Orvosa kedvesen, ám határozottan kijelölte a várható életútját: öt éven belül 2-es típusú diabétesz és aztán változatos betegségekben történő, idő előtti elhalálozás. Ennek már tizenkét éve, de azóta sem cukorbetegség, sem egyéb nyavalya nem alakult ki nála. Márta olyan energikus és friss, hogy azt huszonévesek megirigyelhetnék. A titka: sok olvasás, kutatás, aztán a fekete bogyók és a Patikakert küzdelmes története. A diagnózisa után ugyanis két évig csak tanult, mindent elolvasott a betegségéről. Nem gyógyszert, hanem a természetben fellelhető megoldást keresett a bajára. A legtöbb tudományos cikk a fekete bogyósokban megtalálható fekete-lila-kék színanyagokat, az antocianinokat és polifenolokat ajánlotta a rejtett gyulladások és civilizációs betegségek ellenszereként.

Először a már meglévő kertben saját magának termesztette és ette az éjkék gyümölcsöket, majd lépésről lépésre haladva építette fel mások örömére is a Patikakertet. Ide nem kerül be kívülről semmi, mert olyan körforgást akarnak létrehozni, hogy ne kelljen behozni idegen anyagokat, főleg nem mérgeket. Ma már elhagyták a rezet és a ként is, helyette speciális mikrobákkal és mikorrhizás gombákkal erősítik a növényeket és gazdagítják tovább a talajt.

Ez a filozófia és a teljességre törekvés köszön vissza a kert gyönyörű harmóniájában is. Az öt hektáron mélymulcsos és dombágyások mellett a nyolcféle, sötétbogyós gyümölcsös között méhlegelők, békén hagyott füves területek, erdőkert, tyúkok, bárányok és emberek osztoznak. A két ökotavacska mellett az archaikus parasztházak tömbjét újragondoló, építészeti nívódíjas vendégház és feldolgozóüzem keretezi a képet.

A kertészet szigorúan ellenőrzött, ökológiai minősítésű gazdálkodás, ami innen kikerül, tényleg természetesen tiszta. Márta – jó tudóshoz híven – egyrészt elméleti, másrészt tapasztalati úton egyengeti színes birodalmát. Excel-táblákban tartja nyilván, hová mit kell ültetni a vetésforgót alkalmazó magaságyásokba, melyik fekete bogyós fordul éppen termőre, mikor kell ránézni a kék mézbogyó, az ékszermeggy vagy épp a fanyarka termésére. Ugyanakkor tiszteli és figyelembe veszi a természet ritmusát és alázattal elfogadja, ha valami nem úgy sikerül, ahogy tervezte.

A Magyar Konyha riportjában be is vallja, nem ez a kert és a webshopon is értékesített minőségi termékskála élete üzleti sikere, ez egy folyamatos befektetés. De úgy gondolja, kellenek az ilyen példák ahhoz, hogy apró lépésekben, kicsi területeken elkezdjen a szemléletünk és a környezetünk változni, mert az, ami most van, nem fenntartható.

(Forrás, fotó: patikakert.hu, magyarkonyhaonline.hu)