Az emberiség ősidők óta használja az olívaolajat. Több mint 6000 éve, Mezopotámiában már találtak erre utaló nyomokat. Az olívaolaj nem más, mint az olajfa terméséből előállított növényi zsiradék. Ezek a kivételes fák - amelyeket különös tisztelet övez a Földközi-tenger partvidékén - képesek nagyon magas életkort is megélni. Éppen ezért, illetve a szívós tulajdonságának köszönhetően a hallhatatlanság jelképeként is tekintettek rá már a görög városállamokban éppúgy, mint a Római Birodalomban.
A több száz éves fák még bőven teremnek, de elérhetik, vagy meg is haladhatják akár az ezer évet is. Nem csoda, hogy a világ legidősebb fái között is találhatunk olajfákat. Kréta szigetén például él egy mind a mai napig termő olajfa, amelynek életkorát 2000-3000 évesre becsülik a kutatók.
Ha olívaolaj szakértőt keresünk, Budapesten a gasztronómia világából legtöbben Giuseppe Scaricamazza nevét említik. A magyar anyától és olasz apától született, eredetileg informatikus Giuseppe évek óta a legjobb magyar éttermek beszállítója, igazi ínyenc hírében áll, így megkerestük, hogy meséljen és mutasson meg nekünk mindent a valódi, minőségi olívaolajról.
- A görögök kezdtek először szervezetten foglalkozni az olívabogyó sajtolásával, ők hozták az első törvényeket. Az olajfák annyira értékesek voltak, hogy engedély nélkül nem is lehetett kivágni őket. Az istenek adta ajándékot nem lehetett csak úgy felaprítani. Majd a föníciaiak kezdték elterjeszteni és szállítani a terméséből kipréselt olajt. Ugyanakkor az első nép, amely számos területen a legalaposabban és sokrétűbben felhasználta az olívát, az a római volt – idézi fel bevezetőjében a történelmi időket Giuseppe, majd így folytatja: - a Római Birodalomban olyan visszanyomozhatósági, kimutatási rendszer működött, hogy amellett a mai statisztika sokszor szégyenletesnek tűnik.
- Minden egyes amforára (élelmiszer tárolására használt cserépedény) rá volt írva, hogy ki a termelő, mikor készült a termék, a portéka súlya és származási helye, ki szállította, sok esetben, hogy ki volt a kereskedő, illetve mennyi vámot fizetett. Egyfajta római kori vonalkódról van szó. Ha az olaj elfogyott az amforát eltörték, hogy ne lehessen hamisítani. Rómától keletre, a Tiberis folyó bal partján ezekből a maradványokból emelkedő „Cserépdomb” a Monte Testaccio a mai napig kutatások tárgya.
Giuseppe azt vallja, a jó minőségű olaj benne van abban a formában a bogyóban, ahogyan fogyasztjuk ezért a lehető legkíméletesebb módon kell azt kinyerni belőle. Itt is fontos a tájegység, sok a párhuzam a szőlővel. Ha egész évben megfelelő a nevelés a metszés és az alkalmas pillanatban szüretelnek, amikor eléri az ideális érettségi fokot a termés, akkor az alapanyaggal már nem lehet probléma. Általában szeptember vége körül jön el a szüret ideje, amikor már egy-egy bogyó elkezd lilásodni. Ipari termelésnél már rázógéppel gyűjtik a gyümölcsöt, de a kisebb családi gazdaságokban még ma is kézzel szedik, illetve hálót tesznek a fa alá és arra rázzák.
- A szűretlen olaj rendkívül különleges, egészséges és finom, de nem sokáig tartja meg a kezdeti állapotot. Igazából szüret után frissen néhány hónapig az igazi, ilyenkor nagyon testes, gyümölcsös, már-már csípős az olaj, de ez nem tartós jelenség – meséli Giu.
A részletes áttekintés közben előkerülnek az olajok is, kivétel nélkül olasz, kézműves termelői készítmények. Az egyik legnépszerűbb, közepesen testes fajta Giuseppe szülővárosától Teramo-tól nem messze Abruzzo tartományból érkezik, ahol a Montecchia család generációk óta saját 22 hektáros ültetvényén gazdálkodik. - A mai napig emlékszem annak a friss olajnak az ízre, illatára, ami ott fogadott. Rögtön tudtam jó helyen járok – idézi fel első benyomását Giuseppe.
Aztán házigazdánk jóvoltából előkerül egy még testesebb, robosztusabb olaj, hogy végképp rájöjjünk: az áruházláncok felső polcain található portékák is csak nyomokban emlékeztetnek a valódi kézműves minőségre. A Quattrociocchi család mélyzöld olaja az extraszűz típus jelképének számít. Levezetésképpen pedig a Marina Colonna birtokból kóstolhatunk citromos ízesítésű olívát és megtudhatjuk milyen a mandarinos olívaolajjal és balzsamecettel leöntött eper, teljesen új dimenzióba helyezve a gyümölcssaláta fogalmát.
Az orvostudomány nem ismer allergiát az olívaolajra. – jegyzi meg falatozás közben Giuseppe, majd elkezdi sorolni az olajbogyó egyéb egészségmegőrző tulajdonságait is: szabályozza a bélrendszer és a máj működését, csökkenti a „rossz” koleszterint (LDL), magas antioxidáns tartalma megköti a szabadgyököket és valamennyi gyulladás gátló hatása is van. - Az anyatejben található zsiradék után a legjobban emészthető zsiradék. Külsőleg is hasznos, a római kortól kezdve a teljes bőrápolást meghatározta és megalapozta a mediterrán területeken.
A magyar gasztronómia „olaj dílerének” – ahogy Mautner Zsófi nevezi - megrendelői között a legtöbb hazai michelin-csillagos étterem megtalálható. Az utóbbi években a növekvő nemzetközi elismerés mellett Giuseppe saját maga is érzékeli a hazai gasztronómia fellendülését. - Egyre több féle és egyre színvonalasabb alapanyagokkal dolgoznak az éttermek, megjelent az igény a jobb és a legjobb minőségre. Komoly fejlődést látok minden téren és a magán szektorban is óriási az előrelépés.
(A Magyar Krónika magazinban 2018-ban megjelent cikkem alapján, fotók: pixabay)