Csizmadia Zsuzsa polgármester Karinthy Frigyes sorait idézve megjegyezte: „valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.” Hozzátette: egyedül az összefogásnak van helye, minden szinten. Összefogással mindenre képesek vagyunk! Családok, kis közösségek és a magyarság is! Éljünk így, legyen közös jövőnk!
Nagy Lajos nyugalmazott igazgató ünnepi beszédében kiemelte a trianoni békediktátum mára kivetített hatásait ismertetve, hogy mekkora területet vesztett el akkor a magyarság. Majd elemezte Trianon szemszögéből az aktuálpolitikai helyzetet.
Az iskola két tanulója egy Babits és egy József Attila verssel emlékezett meg az 1920-ban történt nemzeti tragédiáról.
Csizmadia Zsuzsa megköszönve a közös emlékezést felhívta rá a figyelmet, hogy „amíg a fejben van hazaszeretet, érezzük, hogy magyarok vagyunk, a határ túloldalán rekedt nemzettárainkra barátként, nemzettársként tekintünk, addig minden rendben van.”